46.fejezet

*Luke szemszöge*
Az estélyen nagyon sok rajongó és sztár jelent meg,hogy búcsút vegyenek Kathy-től a szülei beszédet tartottak róla amikor arra lettem figyelmes,hogy Harry eltűnt oda mentem a fiúkhoz,de nem tudták hová tűnt.Nagyon rossz érzésem támadt hiába hívtam a hangpostája kapcsolt be.
-Minden rendben?-jött oda Louis.
-Nem nincs nem érem el Hazz-t és nem sejtek jót.-mondtam idegesen.
-Akkor próbáld meg újra nem régen beszéltem vele.-mondta Zayn.Újra megpróbáltam felhívni,de megismétlődött.
-Arra gondolsz,hogy történt vele valami?-idegeskedett Louis.Bólintottam mire mind felsóhajtottak.
-Reméljük tévedsz.-mondta Liam.
-Meg kell keresnünk.-mondta aggódva Niall.
-De hol keressük bárhová mehetett hisz ismeritek Harry-t.-mondta Zayn.
-Én tudom hol lehet!-eszembe jutott a part.
-Ne szóljunk senkinek?-kérdezte futva Niall.Beszálltunk mind az autóba és a tengerpartig padlógázzal mentünk.Amikor oda értünk a házban senki nem járt így a parton kezdtük a nevét kiabálni.A nap már lemenő félben volt így sietnünk kellett.
-Srácok!-kiáltott fel Liam.Mind odaszaladtunk és megláttuk Harry holmiját rögtön tudtuk.A vízben kezdtünk kutatni időközben Louis és Zayn felhívták a rendőrséget míg mi kerestünk amint letették ők is beszálltak.
-Megtaláltam!-buktam fel a víz alól.A part felé húztam Niall szaladt felém segíteni.
-Mondd,hogy lélegzik kérlek.-mondta szomorúan Louis.-megráztam a fejem és rögtön elkezdtük lélegeztetni.A mentők és a rendőrök nem sokkal később megérkeztek,de Harry-n már nem tudtak segíteni.A szülők bánatán és szenvedésén egyikünk sem tudott segíteni.A lapok viszont a hírükhöz méltóan rögtön rá kaptak a témára.
Újabb tragédia ütötte fel a fejét a sztár világnak!
Tegnapi idő szerint 19:00 a Dél-Kalifornia-i tengerparton érte a halál az ifjú énekest Harry Styles-t.

A mindössze 21 éves énekest a barátai találták meg házában a halálának körülményei eddig még tisztázatlanok.A forrásaink szerint viszont a One Direction rossz fiúja saját kezével vetett véget az életének.Érthető lenne a feltételezés ugyanis Styles a napokban veszítette el feleségét az ifjú tinicsillag Kathyrn Benett-et.

Miss Benett halála villámcsapásként ért mindenkit.A tinilány már több éve küzdött a halálos kórral.Rajongók ezrei keresik fel a pár közös lakását,hogy gyertyákat gyújtsanak és virágokat helyezzenek el.Lapunk őszinte részvétét küldi a családnak és barátaiknak.
Nyugodjatok Békében!

 -Most már biztosan boldogok együtt a mennyországban,hisz nem választhatja el őket senki egymástól.Örökké együtt lehetnek szerelemben és boldogságban.Bár elmondhatnám mennyire örülök nekik.Légy boldog drága barátnőm.-sétált ki a konyhából Luke a kukába dobva az újságot.

45.fejezet

A végrendeletben Kathy a hamvasztás mellett döntött és azt szerette volna,ha a "tengerünkben"lenne szét szórva.2 nappal később már mind feketében álltunk a parton,hogy szétszórjuk az egyetlen embert aki miatt éltem.Janice karjaiban a baba volt őket pedig védelmezően karolta Paul.Engem anya és Louis tartott a kész összeomlástól végül én és a szülei szórtuk szét.Haza érve a fiúk újra elakartak rángatni valahova,de én inkább bezárkóztam a sötét szobámba.Mindennap kész gyötrelem volt nélküle az egész világon ez volt a vezető hír mindenütt.A rajongók zokogtak és együtt érző leveleket írtak nekem ez jól esett,hogy tudom nem csak nekem fáj a hiánya,de nem vigasztalt.Napok teltek el úgy,hogy elmentem dolgozni és mindig a "sírja mellett találtam magam".
-Hazz bejöhetünk?-kérdezte Niall.
-Tudjuk,hogy most nagyon rossz időszak ez neked,de ezt ő sem akarná.-mondta fájdalmasan Louis.
-Janice és a többiek tartanak egy estélyt az emlékére.-mondta Zayn.
-Megígértük,hogy elmegyünk és azt szeretné,ha te is jönnél.-mondta Liam.
-Majd utánatok megyek.-mondtam,de nem néztem rájuk megvártam míg elmennek és elolvastam újra Kathy levelét.
Drága Egyetlenem!
Ha már ezt a levelet olvasod ez már azt jelenti,hogy én már nem élek.Tudom,hogy most borzasztóan szenvedsz,de nem szeretném,ha örökké egyedül lennél.Boldoggá tesz a tudat,hogy a szíved örökké az enyém,de ideje lenne,ha ezt újra megtennéd valaki mással.Ezernyi lány van aki ölne,hogy a barátnőd lehessen te viszont egy halott lány miatt bánkódsz.Tedd túl magad rajtam és lépj nem lehetsz örökké boldogtalan még most is nekem kell az erőszakosabbnak lenni?!Anyuék a szülinapomon estélyt fognak adni és elajándékozzák azokat a tárgyakat amiket még 1 éve vettem erre az alkalomra.Tudtam,hogy a szobámat érintetlenül fogják hagyni,hogy legalább ezzel úgy érezhessék még mindig élek.Szeretném,ha felemelnéd a segged kihúznád a sötétítőt,lezuhanyoznál,hogy ne érződjön az alkohol szaga és felöltöznél normálisan.A szüleimnek szüksége van rád,ahogy neked is rájuk.Én mindig a szivedben és az emlékeidben fogok élni,hogy én a tied te pedig az enyém voltál,vagy és leszel ÖRÖKKÉ.Ezt soha ne feledd mi mindig össze fogunk tartozni akármennyi legyen a távolság mi mindig egymásra találunk.
ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ EGYÜTT!
SZERETLEK
Kathy
A borítékban még egy fotót találtam ezzel a felirattal TE ÉS ÉN!

Elmentem az estre,de bár ne tettem volna mindenütt síró emberekbe és Kathy fotójába ütköztem.Nem bírtam tovább kocsiba ültem és a tengerpartig meg sem álltam ott pedig eldöntöttem,hogy véget vetek az életemnek.A telefonomon a srácok és Luke neve villogott folyamatosan.Levettem a cipőm és a zakómat a fényképünket a ruhámra helyeztem utána pedig a vízbe sétáltam.

44.fejezet

-Szerelmem?-szaladtam oda amint megláttam,hogy a földön ül a hátával pedig a falat támasztja.
-Jól vagyok csak egy kicsit leültem pihenni.-mondta,de levegőt már alig kapott.Felkaptam és az ágyra fektettem majd mellé feküdtem.
-Miért nem szóltál bármi történhetett volna,ha nem jövök fel......-mondtam egy kicsit mérgesen és odaadtam a gyógyszereit.
-Semmi nem történt ne aggódj csak pihentem.Oda lent mi ez a nagy nyüzsgés?-kérdezte téma terelésként.
-Kérdezd meg engem is vissza toloncoltak.-mondtam sóhajtva mire ő csak nevetett.-Most min nevetsz?-néztem rá mire anya jött be.
-Gyertek le elkészültünk.-mondta azzal a tündéri mosollyal az arcán.
-Most már tudom kitől örökölted a mosolyod.-mosolygott a nyakamba bújva.Amikor kiléptünk a teraszon csodálatosan megvolt terítve úgy döntöttünk,hogy mi ketten egy széken ülünk.Sokat nevettünk meg anyuék kínos történeteket meséltek el felváltva rólunk Janice-el.Láttam rajta nincs jól csak a többiek miatt csinálja,hogy lássák rajta minden rendben van.
-Gyere menjünk fel.-megrázta a fejét és azzal e lendülettel majdnem a fejére esett szerencsére időben elkaptam és rám esett.
-Kincsem.-szaladt oda Paul,hogy felállítsanak mind a kettőnket.
-Hívnunk kell a mentőket.-mondta idegesen Janice mire Luke-kel egyszerre mondtunk nemet.
-Ígéretet tettünk mindannyian,hogy nem a kórházban fog meghalni.-mondta erélyesen.Felmentünk a szobába és vártunk míg magához tér,de nem történt meg mégis úgy döntöttünk,hogy a Dokit legalább kihívjuk hosszú várakozás után megjelent.
-Mi a helyzet?-tértem a lényegre.
-Sajnálom,de ezek már az utolsó percek.-ettől tartottam.Bementünk mind ő pedig már türelmesen várta a búcsút.Mindenki sírt és nem tudták,hogy mit is mondjanak,de végül mindenki elköszönt tőle.
-Szeretném,ha most kimennénk a partra.-fogta meg a kezem.Mikor kiértünk leültünk a partra úgy,hogy a víz érje a lábunkat.Leültem a háta mögé és hagytam,hogy kényelmesen rám feküdjön.-Szeretlek.-mintha az eddigi össze érzését beleszorította volna ebbe az egy szóba.
-Én is Szeretlek.-mondtam én is.-Kathy én..-de közbe vágott.
-Tudom és nem kényszerítelek rá nem értem,hogy kérhettem ezt tőled mikor fordított helyzetben én sem tudnék boldog lenni.-mondta sírva.
-Tudom és megértem,hogy az én érdekemben mondtad,de nélküled nem élek.-mondtam sírva majd megfordítottam megcsókoltuk egymást szorosan ölelkezve.
-Énekelj nekem kérlek.-teljesítettem és énekeltem neki.Egész végig szorítottuk egymás kezét amikor arra lettem figyelmes,hogy ő elengedte.

43.fejezet

*Harry szemszöge*
Nem voltam képes megmondani neki az igazat az ajtóban összefutottam Luke-kal.
-Megkaptam az üzeneted mi a baj Kathy-vel?-nézett rám kérdőn.
-Meg fog halni már csak napjai lehetnek hátra.Nem tudtam neki megmondani,de ő nagyon jól tudja mi zajlik körülötte nem tompítják őt le annyira a gyógyszerek.-leült és csak nézett maga elé.
-Nem buta ő tudja nagyon jól mi vár rá.-mondta szomorúan.Elmentünk a dokihoz aki a helyzetre való tekintettel megengedte az eltávot.
-Hová szeretnél menni?-kérdeztem amikor beültünk a kocsiba.
-A tengerparti házba.-válaszolta fáradtan.
-Rendben.-elindultunk Luke pedig mögöttünk jött.Az út alatt végig csendben volt csak az ablakon figyelt ki.Kezdett nagyon megijeszteni,de a doki szerint ez a normális ilyenkor.
-Egy kicsit szeretnék lemenni a partra,ha nem okoz gondot.-megráztam a fejem Luke azt mondta készít valamit enni míg mi kint vagyunk.Egész naplementéig kint ültünk a parton mikor bementünk a vacsora már az asztalon várt.Reggelre lebeszéltük a családi-napot Kathy-nek.Kathy a vacsora alatt nagyon szomorú volt ugyanis már nem nagyon tudott ülni és már a végtagjaiban sem volt erő.Felvittem a szobába pihenni és visszamentem.
-Ugye tudod,hogy ez mit jelent.-mondta miközben befejezte az edények elpakolását.
-Tudom,de fogalmam sincs mihez kezdjek én nem tudok nélküle élni.Ő viszont megesketett,hogy ha ő már nincs többé nekem tovább kell élnem az életem.-mondtam ki nehezen.
-Ezzel csak neked szeretne jobb életet és tudom milyen nagyon jól mit érezhetsz,mert ugyan ezen megyek át én is.Csak kettőnk között az a különbség,hogy téged viszont szeret.-felállt majd a kabátjáért nyúlt.-Most megyek holnap jövünk addig viszont menj fel és tedd boldoggá az utolsó napjait a jelenléteddel.-mikor felmentem a gyönyörű feleségem kint ült az erkélyen.
-Azt hittem megszöktél előlem asszony.-ültem le mellé.
-Szó sincs róla drágám.-nevetett.-Annyira gyönyörűek a csillagok eltudnám nézni őket akár egész nap.-mondta csodálattal.
-Igen tényleg csodásak-értettem vele egyet.Van bennük valami varázslatos.-néztem rá.
-Mint például?-helyezkedett el velem szemben.
-Hát mondjuk,hogy segítettek becserkészni egy ragyogóan ellenállhatatlan angyalt.-nevetett.-És képzeld nem csak,hogy gyönyörű,hanem vicces,okos,bátor és szexis.-még jobban nevetett.
-Oh nem mond már képzeld én pedig egy egoista,beképzelt kisördögöt kaptam.-mosolygott.
-De azért jó képű.-hízelegtem.
-Hát persze.-helyeselt.Kezdett elég hűvös lenni így lassacskán besétáltunk.-Szeretnék lezuhanyozni,ha nem gond.-ült le az ágyra.
-Akkor veled megyek.-mondtam határozottan.
-Megtudom,hogy kell amúgy is miért kellene engednem.-mondta felháborodva.
-Hát kérlek szépen azért,mert a férjed vagyok és ez a nászéjszakánk jogom van hozzá.-duzzogtam.
-Na jó legyen,de csak amiatt,hogy a férjem lettél amit mondjuk nehéz elhinni.-felállt én pedig közelebb léptem.Lágyan megcsókolt én pedig viszonoztam majd magamhoz húztam.
-Mit szólnál,ha elhalasztanánk azt..-nem hagyta befejezni ugyanis ajkait az enyémekhez nyomta.Reggel amikor felkeltem az éjszaka történései jártak a fejemben ahogy megfordultam ő még mindig tündérien aludt.Letusoltam,felöltöztem majd lementem a konyhában ott találtam a barátaimat és Luke-ot mind szorgosan dolgoztak aztán felbukkantak a lányok majd a szüleink.
-Sziasztok!-köszöntem mire mindenki rám kapta a fejét.
-Te miért nem alszol még menj vissza.-mondta anya.
-Köszi ez nagyon kedves volt.-mondtam felháborodva.
-Menj vissza majd szólunk,ha lejöhettek.-toltak fel a szobába Louis-ék.Bezárták rám az ajtót majd arra lettem figyelmes,hogy már szerelmem sincs az ágyban.Amikor benyitottam a fürdőbe a szívem hirtelen megállni látszott.

42.fejezet

-Hazz ébren vagy?-kérdeztem fáradtan.
-Mi a baj?-nézett rám ijedten.
-Nincs semmi gond csak szeretném,ha ide feküdnél mellém.-felállt levette a cipőjét és mellém feküdt.
-Szabad amúgy ezt?-fejrázásom előcsalt nála egy mosolyt ezzel felfedve gyönyörű gödröcskéit.Reggel egyedül ébredtem,de a rosszullétek miatt nem is tudtam másra gondolni a nővérek hoztak gyógyszereket,de a fájdalmaim nem enyhültek.Egész nap nem járt bent senki nálam,de megértem hisz nekik is meg vannak a bajaik nélkülem is.Éppen a "csodás panorámát" néztem amikor az ajtón egy pap lépett be Harry-vel és a családunkkal az oldalán.
-Mi folyik itt?-néztem rájuk értetlenül.
-Véghez viszem a terveinket.-mondta mosolyogva.-Tudom jól,hogy hamarabb terveztük,de hosszú volt a váró lista így vártam a megfelelő alkalmat,hogy megmondjam neked.-fogta meg a kezem.Hihetetlen,hogy mindezek után is várt arra,hogy feleségül vegyen pedig tisztában volt vele,hogy szétmentünk.
-Azt viszont nem értem miből gondoltad,hogy mind ezek után is hozzád megyek.-meglepődött a kijelentésemen.
-A mi szerelmünknek nincs akadálya ezt te még nem tanultad meg.Százszor is elválhatnak útjaink,de mindig vissza találunk egymáshoz.-szavainak erős jelentése volt számomra.-Szóval Miss Benett hozzám jön feleségül itt és most a szűk családi és baráti körünk előtt?-mosolygott rám édesen.
-Igen,de egyetlen feltételem van mindenki legyen rá a tanúm.Ha meghalok nem akarom,hogy sokáig gyászolj,éld tovább az életed nélkülem.-mondtam komolyan.
-Ezt nem kérheted tőlem Kathy,ha elveszítelek én nem akarok élni.-mondta szomorúan.
-De kérhetem,mert akkor nem megyek hozzád.-mondtam határozottan.
-Ez zsarolásnak számít ugye tudod.-háborodott fel.Végül nehezen,de beleegyezett utána pedig kezdetét vehette az esküvő.Furcsa volt amikor férj és feleségnek nyilvánított minket a tiszteletes.Hirtelen erős fájdalmat éreztem a mellkasomban amikor magamhoz tértem oxigén maszkra voltam kötve.
-Hogy érzed magad?-nézett rám aggódva a férjem.Nem bírtam válaszolni így megráztam a fejem.-Rendben hozatok fájdalomcsillapítót meg infúziót.-majd egy együtt érző mosoly után elhagyta a szobát.
-Ugye már nincs sok időm hátra?-hallgatása megerősítette a félelmem.
-Megbeszéltem a dokival,hogy a nászutunkra engedjen el.-leült mellém az ágyra.-Most kimegyek felhívom a szüleidet,hogy jól vagy.-felállt.
-Nem sokára megfogok halni akárhogy próbálod titkolni.-zokogtam mire visszafordult és átölelt.
-Ne mondj ilyet minden rendben leszel.Kérlek ne sírj nem szeretlek így látni.-törölte meg az arcom.Megpróbált megnyugtatni majd megcsókolta a fejem és kiment.

41.fejezet

Amikor beértünk borzalmas látvány fogadott minket minden honnan csövek lógtak belőle a gépek pedig megállás nélkül csipogtak.Napok teltek el változatlanul,míg egy reggel éppen Harry-t beszéltem rá,hogy menjen haza aludni(Mióta Kathy bekerült ő azóta még nem ment haza.)elkezdett fuldokolni szaladtam egy nővérért aki riasztotta az orvosokat.Amikor kiküldtek minket felhívtam mindenkit és hamarosan meg is érkeztek türelmetlenül ültünk a fejleményeket várva amikor kinyílt az ajtó.
-Önöket szeretné látni,de előtte szeretném elmondani az eredményeket.-lélegzet visszafojtva vártunk.-Kathy-nek kb még 1 hete lehet hátra sajnos a vérében jobban elszaporodtak és így gyorsabban terjed.Már nem tudjuk lelassítani sem a folyamatot már csak a fájdalmát tudjuk enyhíteni.Sajnálom.-mondta a zokogó Janice-nek.-Próbálják összeszedni magukat mielőtt bemennének ne lásson semmit önökön.-megfogadtuk a tanácsát és bementünk.

*Kathy szemszöge*
Amint kiment a doki a nővérke még adott fájdalomcsillapítót és ő is elhagyta a szobám majd megpillantottam a családomat.Nagyon örültem nekik anyu folyamatosan sírt,de tudtam ezek most öröm könnyek voltak.
-Hogy vagy hercegnőm?-lépett a szüleim mellé Luke.
-Most nem fáj annyira.-próbáltam mosolyogni.
-Nagyon megijesztettél amikor megtaláltalak.-küszködött a könnyeivel.
-Tudom.Mennyi időm van még hátra hetek vagy napok?-néztem rájuk és láttam az ijedt pillantásukat.
-Miről beszélsz szívem?-lépett oda a másik oldalamra Hazz.
-Tudjátok ti azt nagyon jól.A doki biztos megmondta ne titkoljatok el előlem semmit.-fogta meg a kezem.
-Kb. 1 hét!-ismerte végül be Luke.
-Miért mondtad meg?-kérdezte a szerelmem idegesen.
-Mert ő tudja min mentem keresztül.Tudja,hogy vannak jobb napok,de a rosszabb napokon azt kívánom bár vége lenne.-néztem sírva Luke-ra.-Nem szeretnék itt meghalni!-anya már nem bírta.
-Ne mond ezt!-zokogta.
-Hé ne sírj minden rendben lesz.Én már elfogadtam és bele is nyugodtam ebbe.A szívetekben örökké élni fogok.-sírt tovább a nyakamba.Este mindenki haza ment csak Harry maradt velem.

40.fejezet

*Luke szemszöge*
Lefeküdt egy kicsit pihenni én pedig felmentem zuhanyozni.Mikor mentem le eszembe jutott,hogy fel kell ébresztenem.Amikor mellé álltam észrevettem,hogy teljesen el van fehéredve és kékül a szája.Próbáltam kelteni,de nem sikerült rögtön hívtam a mentőket és egy 10 perccel később már kint is voltak.Újra élesztették és egy csövet nyomtak le a torkán.Infúziót szúrtak be rá rakták egy hordágyra és betették a mentőbe.Megengedték,hogy elkísérjem őket már orvosok vártak minket a kórház előtt.A műtőbe vitték én pedig felhívtam Janice-t majd a lányokat ők pedig hívták Harry-t.Próbáltam beszélni valakivel Kathy-ről,de senki nem tudott konkrét dolgot mondani.
-Luke!-kiabált oda a felém rohanó tömeg.-Mi történt reggel mikor eljöttünk még nem volt semmi.?-tudakolta Paul.
-Miután elmentetek lefeküdt pihenni és mondta,ha lezuhanyoztam akkor keltsem fel.Csak amikor mentem szólni neki nem kellt fel el volt fehéredve a szája pedig kékült.-magyaráztam a történteket.-Doki!-láttam,hogy felénk közelít.
-Luke!-fogtunk kezet.
-Dr.Jhons ők itt Kathy szülei a bátyja és a barátnői.-mutattam be őket.
-Jó napot!A tüdején lévő áttétek növekedtek és tovább terjedtek ennek következtében Kathy nem jutott elég oxigénhez,ha nem találod meg lehet,hogy már nem tudtuk volna megmenteni.-mesélte a doki.
-Akkor most már jobban lesz?-kérdezte Dany.
-Nem sajnos a rák elterjedt a belső szervein és a véráramba is bejutott.-tudtam,hogy ez mit jelent.
-Vagyis akkor már...-nem tudtam befejezni.
-Igen sajnos most már nincs esély a felépülésre.-Janice zokogva esett össze.
-Drágám gyere ülj le.-segítettünk felállni neki,de ő csak sírt és sírt.
-Amint szobára kerül bemehetnek hozzá.-mondta majd elsétált.
-Köszönjük.-bólintott és elment.Ezután megjöttek Harry-ék elmesélték nekik a történteket mire Hazz egy jó nagyot a falba vert.Csendben ültünk és vártunk míg egy nővér meg nem jelent,hogy elkísérjen a szobába ahol Kathy fekszik.